befog
befog ige
1. tárgyas <Nyílást> kezével elzár. Befogja a ® fülét; befogja az orrát. Fogd be ezt a csapot! Előre befogta fülét a két tenyerével, hogy ne hallja majd a pisztoly dörrenését. (Kosztolányi Dezső) Amerikai nő volt … A soffőr … gyilkolni készült … befogta a száját, hogy ne visongjon. (Hunyady Sándor) || a. Befogja vkinek a szemét: a) hátulról észrevétlen megközelítve hirtelen vkinek a szemére teszi a tenyerét. Itt vagyok … mondá Laura … béfogván hátulról az ő szemeit. (Csokonai Vitéz Mihály); b) (ritka) halottnak a szemét lefogja, lezárja. Az uram meghalt ezelőtt tizenkét évvel…, ketten az anyámmal fogtuk be a szemeit. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyas (átvitt értelemben) Befogja a száját v. (durva) a pofáját: (el)hallgat, (többé) nem beszél. (durva) Fogd be a szád! A kapitány mérgesen rájuk rivallt. – Befogjátok a szátokat! (Herczeg Ferenc) Én nem fogom be pörös számat. (József Attila) || c. tárgyas (régies) <Sebet> meggyógyít. Hatalmas orvos az idő; előbb-utóbb Minden sebet befog. (Petőfi Sándor)
2. tárgyas <Nagyobb eszköz v. zárt hely> átér v. körülvesz és így fogva tart vkit, ill. elfoglal(va tart) vmit. Engem egynéhány pillanatok után a nyomorúságos tömlöc fog bé. (Csokonai Vitéz Mihály) Elhúnyt élte hajnalában, Szűk sír fogta bé. (Kölcsey Ferenc) Két sárkány vontatott óriási vasboronát, mely az egész utat befogta. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (ritka) <Személy> vmit vmivel befed, bekerít. (műszaki nyelv) Befogja a forrást: a forrás köré kőből v. betonból medencét v. kifolyót épít, hogy vizét a szennyeződéstől megóvja.
3. tárgyas (műszaki nyelv) <Tárgyat, eszközt> megfelelő helyre szorosan beállítva, vmely eszközzel körülfogva v. közrefogva megerősít, rögzít. Befogja a csavaranyát. A tokmányba befogja a munkadarabot.
4. tárgyas <Méhrajt> kaptárba ráz v. seper.
5. tárgyas <Igás állatot> vmely kocsi, szekér v. eke elé felszerszámozva odaköt v. járomba állít, hogy azt húzza; kocsit ily módon útra kész állapotba hoz. Befogja a jószágot vmibe, vmi elé; befogja a kocsit, a lovat; befogja az ökröket a szekérbe. Parancsolja kocsisának: | kocsisom, fogj be hat lovat! (népköltés) Az oktalan állatot befogják, megnyergelik. (Széchenyi István) Olyan gazda … nem volt, aki hajlandó lett volna pénzért befogni a lovát, hogy minket elvigyen. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül) Kiment az istállóba és befogott. A parádés kocsiba fogott be. Majd csak ebéd után kell befogni. Fogj be, öreg, fogj be! nincs messze Szalonta. (Arany János) Maga pedig Máté, fogjon be a kocsimba … (Gárdonyi Géza) || b. tárgyas (régies, ritka) Embert ilyen céllal járomba állít. A jó merániak legszebb lovon | ficánkolódnak, … nekünk | feleség, a porontyainkat kell befogni, | ha veszni éhen nem kívánkozunk. (Katona József)
6. tárgyas (átvitt értelemben) <Embert v. ritk. állatot vmely munkára> egy alkalommal v. rendszeresen igénybe vesz, és keményen dolgoztat, v. kezd dolgoztatni. Befog vkit vmire. Befogta a fiát másolásra. Őt is befogták havat lapátolni. Alaposan be van fogva. Erősebben kell hát befogni őket, Dolgozzanak fél-éjjel gyárainkban. (Madách Imre) Nem lehet ám már az ilyen felnőtt legényt szabóinasnak befogni. (Mikszáth Kálmán)
7. tárgyas (ritka, régies) Elfog, letartóztat, börtönbe zár vkit. Fehér Anna meghallotta, Hogy a bátyja be van fogva. (népköltés) Minap egy sereg cigány ment itt át, kiket befogtak. (Jósika Miklós) Ha egy tanulót befognak valami bűntényért, a többi kész életét feláldozni kiszabadításáért. (Mikszáth Kálmán)
8. tárgyas (sport, bizalmas) Utolér. A cél előtt 50 méterrel befogta ellenfelét.
9. tárgyas <Anyag, tárgy vmely vele érintkező más anyagot> festékanyagával bepiszkít; befest, megfog. A táska befogta a blúzomat. || a. tárgyas <Természeti jelenség> beborít, belep vmit. Befogta a penész. Oh, hogy a penész befogja Mind a két szemhéjadat! (Vörösmarty Mihály) Az ablakot befogta a pára, nem lehet rajta kilátni. (Móra Ferenc)
befogás; befogdos; befogható; befogott.
