bekalandoz
bekalandoz tárgyas ige
1. <Területet> ötletszerűen ide-oda menve, kalandozva bejár. Bekalandozta a fél világot. Üres óráiban bekalandozta a várost. Szeretem a pusztát! be-bekalandoztam Tüzes paripámon. (Petőfi Sándor) Én szabad csapatot fogok vezényleni, bekalandozom vele az ellenség vidékeit. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) <Gondolat, tekintet> csapongva bejár vmit. Képzelete bekalandozta a magyar múltat. A láthatár is, melyet elméje bekalandozott, tágabbá vált. (Kemény Zsigmond) Tekintete bekalandozta a fülkéket s járt az ágyak alatt is. (Mikszáth Kálmán)
bekalandozás; bekalandozható; bekalandozó; bekalandozott.
