békés
békés melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Harc, viszály, háborúság nélkül végbemenő, ill. a béke megőrzésének szándékát tükröző. Békés elintézés, kibontakozás, magatartás, megegyezés, megoldás, rendezés. Békésen megfértünk egymással. Békés úton intéződött el az ügy. Békés győzelmet akarok, | győzelmes békét a fajtámnak. (Szabó Lőrinc) || a. A béke céljait szolgáló, a békében szokásos fejlődést lehetővé tevő. A technika fejlődését békés célok szolgálatába kell állítani. Az államok költségvetését békés célokra kell fordítani.
2. A békét, egyetértést kedvelő, kereső <személy, csoport>; viszályt, ellenségeskedést kerülő; jóindulatú, békeszerető. Békés lakosok, polgárok; békés lakosság, nép, tömeg. || a. Ilyen személyre jellemző, rá valló <magatartás, megnyilatkozás, tulajdonság>. Békés szándék, természet; békés eszmecsere. Miután az asszonykát sírva találta, még ő kezdte verni a békés hangokat. (Mikszáth Kálmán) A kanász már … nem szerette a feleségét. Verte is. Pedig békésen éltek azelőtt. (Gárdonyi Géza)
3. Olyan <állapot, hely, idő, tárgy, dolog>, amelyet v. amelynek nyugalmát semmi sem zavarja; nyugodt, csendes. Békés álom, napok, otthon, világ; a természet békés ölé(be)n. Békésen ballagnak az ökrök. Békésen beszélgettünk. E felhantolt sírhalom felett … Békés olajfa hajtja levelét. (Tompa Mihály) Köröskörül békés, családi otthonok sorakoztak. (Kosztolányi Dezső) Bécsben is lezajlott a forradalom … az alföldi békés medencében is viharzik a tenger. (Móricz Zsigmond) || a. Ellenségeskedéstől, viszálytól meg nem zavart, háborítatlan <állapot, cselekedet>. Békés együttműködés, fejlődés, munka, újjáépítés. Boldog, békés családi életre vágyott. Békés viszonyok közt éltünk.
