béketűrő
béketűrő melléknév -n v. -en [e] v. (régies) -leg [e], -bb (választékos)
Olyan <személy, ritk. állat>, akiben, amelyben van béketűrés, türelem; a szenvedést v. a méltánytalanságot lázadozás, tiltakozás nélkül elviselő, eltűrő; békés és türelmes. Béketűrő beteg, ember, feleség. A legbéketűrőbb ember is kijön a sodrából ilyen pimaszságra. A kutya béketűrően állta a gyerekek ingerlését. Hagyja magát tenni béketürő bábbá. (Arany János) Az asszony … ezúttal meglepően béketűrőnek mutatta magát. (Herczeg Ferenc) || a. (választékos) Ilyen személyre v. ritk. állatra jellemző, vele kapcs. Béketűrő nyugalommal viselte betegségét.
