bekiált
bekiált ige
1. tárgyas Bekiált vmit vhova: vmely kint levő helyről bent levő helyre kiált vmit. Bekiáltotta a nevét az ajtón. Bekiáltott egy szíves köszöntést. Egy hang bekiáltja a … homályba; hogy – Rózsa Sándor volt itt! (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül) Bekiált vhonnan, vmin, vhová; bekiált a kapuból; bekiált a házba; bekiált az ajtón, a kapun. Bekiáltott az ablakon a szobájába. Hajnalra bevágtat Egerhez [Delihám], Döngeti a kaput, és bekiált harsogva Dobónak. (Vörösmarty Mihály)
2. tárgyas <Kint levő személyt> kiáltással behív (vhova). Bekiáltotta az őröket. Asszony, kiáltotta be feleségét – képzeld, ki van itt …? (Tolnai Lajos) Mikor fizetésről volt szó, hetykén kiáltotta a pincért be. (Mikszáth Kálmán)
bekiáltás; bekiáltó; bekiáltott.
