békít
békít tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë] -eni [e] v. -ni
<Haragos, ellenséges feleket> közbenjárásával, közvetítő, egyeztető eljárásával rábeszélni, rábírni igyekszik, hogy egymás iránt kiengesztelődjenek, kibéküljenek, békét kössenek; békéltet. Hasztalan békíti a perlekedőket. Békítve színleg az argívokat Valóságban Spártával fújsz követ. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. <Ingerült, dühös, türelmetlen embert> csendesít, nyugtat, csillapít. Az asszony békíti a férjét. Majd jobban lesz felséges asszonyom, békíté Modesta. (Jósika Miklós)
Igekötős igék: kibékít; megbékít; összebékít.
békítés; békítget; békítő.
