békülékeny
békülékeny [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
Békülésre, engesztelődésre hajlandó. Békülékenyebb hangnemet üt meg. Békülékeny hangulatban volt. Békülékeny magatartást tanúsít. Békülékeny politikát folytat. Észrevette, hogy helytelenül cselekedett … s békülékenyen fordult felém. (Mikszáth Kálmán) A bor hatása alatt fölötte békülékeny hangulatba szokott jönni. (Herczeg Ferenc)
békülékenység.
