belebődül
belebődül tárgyatlan ige
1. <Állat vmely hangjelenségbe> a maga bőgő hangját belevegyíti. A vásár morajába időnként belebődült egy riadt tehén.
2. (ritka, bizalmas, tréfás) Vmibe belebődül: <vmely képtelenség, bődületes ostobaság hallatára, ill. vmely egyhangú, idegtépő szellemi tevékenységtől> szinte eszét veszti; belebolondul, meghülyül tőle. Belebődült a sok olvasásba.
