belecsap
belecsap ige
1. tárgyas Vmit belecsap vmibe: vmely tárgyat hirtelen mozdulattal vhová v. vmibe dob, csap. Belecsapja a karalábét a kosarába.
2. tárgyatlan Belecsap vmibe: hirtelen ütést mér vmire, úgy, hogy rendsz. közepébe talál. Belecsap vkinek az arcába, szemébe; belecsap vkinek a kezébe, markába, tenyerébe: <az alku végén, a megegyezés jeléül>. Itt a markunk, csapj belé, jer Katonának. (Petőfi Sándor) Vad haragjában fölemelte az öklét és belécsapott a fiú arcába. (Hunyady Sándor)
3. tárgyatlan Belecsap vmibe: <villám> úgy csap le, hogy ütése vmely építményt, nagyobb tárgyat ér; becsap vmibe. Belecsapott a villám a fába, a házba, a toronyba; (népies) csapjon bele a (mennydörgős) mennykő v. az istennyila: <átkozódásként>. Belecsapott a villám a házukba. Szóláshasonlat(ok): (olyan), mintha a ® mennykő csapott volna bele. Miért hogy egy mennydörgés nem csapott | belé. (Katona József) Úgy áldjon meg … isten, mint a csomagi malmot, akibe egy nyáron hétszer csapott bele az istennyila. (Jókai Mór)
4. tárgyas (ritka) Belecsap vmit vmibe: vmely testrészét véletlenül hirtelen beleüti vmely tárgyba; belevágja vmibe. Belecsapta a fejét a gerendába. Belecsapta a kezét az asztal sarkába.
belecsapás; belecsapó; belecsapott.
