belejön
belejön tárgyatlan ige, (irodalmi nyelvben) belejő
1. (ritka) Belemegy vmibe, amiben v. ahol a beszélő van. Belejössz a vízbe? Bármily ridegen állott is az útfélen a ház, de magunk laktunk benne! S aki belejött lakni, hozzánk, az a mi cselédünk volt. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Belekerül vmibe. Ide még belejön néhány betoldás. A bőröndbe belejön még egy öltöny. A töltelékbe 20 deka vaj jön bele. Tarta nagy beszédet az indulás előtt, Beléjött abba Árpád, s minden vitéz előd. (Arany János) A kegyelmed kívánsága belejött … a levélbe. (Jókai Mór) || a. (régies) <Vkinek vmely testrészébe a fájás> beleáll. Münczné nem jöhetett, mert belejött estefelé lábába a köszvény. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) <Személy> belegyakorolja magát, beletanul v. beleszokik, belemelegszik vmibe. Belejön a beszédbe, a munkába, a vasöntésbe. Szóláshasonlat(ok): belejön, mint ® kiskutya az ugatásba. Még nem jöttem belé a szerkesztői pontosságba. (Arany János) Nagyon belejöttünk a hazafiúi dicsekedésbe. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Belejön a kerékvágásba v. a rendes mederbe: beletalál, beleszokik a dolgok rendes menetébe. Midőn müvét bevégezé, | … százszor ujra s ujra írt, Aztán eltépte, belátván, hogy a Kerékvágásba csak nem jön bele. (Petőfi Sándor) A postajárás is belejött a maga szokott kerékvágásába. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, bizalmas) <Vmely összegbe> belekerül. Az építkezés százezer forintba is belejön. Valami hatszáz forintba mégis belejönne a dolog. (Mikszáth Kálmán)
belejött; belejövés; belejövő.
