beleköt
beleköt ige
1. tárgyas <Tárgyat vmely ruhafélébe, kendőbe v. zsákba> belecsomagol és összeköt. Belekötötte a ruháit egy lepedőbe. Az ékszert belekötötte egy vászonzacskóba.
2. tárgyas Kötőtűvel v. kötve (III. 3) beledolgoz vmit vmibe. A harisnyába két gombolyag fonalat kötött bele. A kesztyűbe belekötötte a neve kezdőbetűit.
3. tárgyatlan (átvitt értelemben) Beleköt vkibe: civakodást, vitát, veszekedést kezd vkivel, aki nem adott okot erre. Mindenkibe beleköt. Én nem kötöttem belé, ő kötött énbelém. (Jókai Mór) Okot, ürügyet keresett, hogy … beleköthessen a jó kis feleségébe. (Móricz Zsigmond) Egy darabig ült, néma gyűlölettel nézte az útitársait. Talán szeretett volna belé is kötni valamelyikbe. (Hunyady Sándor) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) Beleköt (vkibe, vmibe): kifogásolni valót, hibát talál vkin, vmin és azt többé-kevésbé kellemetlenkedő módon szóvá teszi; kifogásolni kezd vkit, vmit. A főnöke minduntalan beleköt. Nem szeretem, ha a stílusomba belekötnek.
Vö.: köt (V).
beleköthető; belekötő; belekötött.
