belenyúl
belenyúl tárgyatlan ige
1. Kezét v. a kezében levő eszközt vmibe beledugja, rendsz. azért, hogy vmit kivegyen belőle. Csíptetővel belenyúl a sebbe; belenyúl a zsebébe. Máté belenyúl az ingébe, a nyaka alá, s kihúz onnan egy zacskót. (Gárdonyi Géza) Ahogy a legelső zsebbe belenyúlt az anyám, rögtön a kezébe akadt egy krajcár. (Móricz Zsigmond) A boldogtalan nő … hanyagul belenyúlt a retiküljébe. (Hunyady Sándor)
2. (átvitt értelemben) Erélyesen beleavatkozik vmibe. Maga nyúl bele a dologba. Belenyúl a ® darázsfészekbe.
3. (régies, ritka) Belenyúlik.
