belépés
belépés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a belép igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki, vmi belép vmibe, vhová.
1. (ritka) Lépve való bemenetel, behatolás vhová. Belépéskor megbotlott a küszöbön. A gyermek, amint a belépés neszét hallotta, elkezdett nyöszörögni. (Jókai Mór) Az urasági komornyik belépése láthatólag meglepte [a társaságot]. (Mikszáth Kálmán) || a. Az a jog v. lehetőség, hogy vki vhova bemenjen, és ott tartózkodjék, ill. megtekinthessen vmit. A kiállításra a belépés díjtalan. Belépés csak meghívóval!
2. (sport) <Ugráskor> a kijelölt vonalon túl levő területnek lábbal való szabálytalan érintése, amely miatt érvénytelenítik az ugrást.
3. (átvitt értelemben) Vmely életkor elérése. A serdülőkorba való belépés ideje erősen változó.
4. (átvitt értelemben) Tagként való csatlakozás vmely szervezethez, egyesülethez. Az egyesületbe való belépése előtt nyilatkozatot kellett kitöltenie. || a. (átvitt értelemben) Vmely munkakör elfoglalása, résztvevőként való csatlakozás vmihez. A hivatalba való belépésének napja. Hazánknak a (világ-)háborúba való belépése a vétkes külpolitika eredménye volt.
belépési.
