bemetsz
bemetsz ige
1. tárgyas <Vmely éles eszközzel, főleg késsel> behasít, bevág vmit. Bemetszette a körmét az ollóval. Két helyen bemetszette a kezét. || a. tárgyatlan (ritka) Bemetsz vmibe: hirtelen vágást ejt vmin; belevág vmibe.
2. Bemetsz vmit vmibe: éles, hegyes eszközzel vmely ábrát, betűt, jelt vés, vág vmely anyagba. Nevük kezdőbetűit bemetszették a fa kérgébe. || a. tárgyas (átvitt értelemben) A tiszta természet metszé be Áldott kezével e szabad Törvényt az emberek szivébe. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. tárgyas <Ablakot, ablakszemet, ablakba való üveget> bevág (2, 2a).
4. tárgyas (átvitt értelemben, argóban) <Értesülést, vallomást, közlést> más forrásból származó adatokkal egybevetve ellenőriz, megkísérel igazolni.
bemetszés; bemetszet; bemetszett; bemetsző.
