bensőséges
bensőséges [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (választékos)
Olyan, amelyben lelki, érzelmi mélység, bensőség van; szívből jövő, lélekből fakadó; meleg, meghitt, őszinte. Bensőséges barátság, kapcsolat, kegyelet, ünnepség; bensőséges lírai tenorja van. Bensőséges vonzalmat érez iránta. Népünk lelkesen és bensőségesen ünnepelte meg az évfordulót. Volt előadásában valami bensőséges. (Gyulai Pál) A bensőséges együttélésen … fájdalmas rést ütött a … fiú távozása. (Kuncz Aladár) A tekintet mély és szomorú, fájdalmas és bensőséges volt. (Karinthy Frigyes)
