benyakal
benyakal ige (bizalmas, tréfás)
tárgyas <Szeszes italt> mohón megiszik. Benyakal néhány pohár bort. || a. (tárgy nélkül) Alaposan beiszik, becsíp, berúg. A kocsmában jól benyakaltunk. Hát kicsit benyakaltunk, kegyelmes uram. Be bizony, kegyelmes asszonyom. (Kosztolányi Dezső)
benyakalás; benyakaló; benyakalt.
