benyel
benyel tárgyas ige (irodalmi nyelvben, régies)
1. Elnyel, lenyel vmit. Nem győzi az italt, egy-két gyűszűnyi nem sok, de amint benyeli, mindjárt megárt a természetének. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) <Üreg, nyílás> magába vesz, elnyel vmit. Az ajtó bezáródik, egy embert újra benyelt. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) <Föld, víz> elborít, magába fogad, maga alá temet vkit. Nem fogja senki sejteni Miért hervadtam el, Nem fog virág fölzsengeni [= fakadni] A halmon, mely benyel. (Vörösmarty Mihály) Hol vannak a hellenek és hol a celták? |Eltűntenek ők, valamint Két város, amelyet A tengerek árja benyel. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben, ritka) Elfogyaszt, felemészt vmit. Az építés és fönntartás hány holdat fog benyelni? (Vas Gereben) Benyelé az ős per amit csak talála. (Arany János)
benyeleget; benyelés; benyelő; benyelt.
