benyomul
benyomul tárgyatlan ige
1. <Több személy, tömeg> nyomulva, fel nem tartóztathatóan behatol vhova. Csapataink benyomultak az ellenség állásaiba. Az ellenség benyomult a városba. Benyomultunk a tartomány szívéig. (Kemény Zsigmond) Benyomúlni nem kell, mert belül a várban | … fekete halál van. (Arany János)
2. <Vmely, főleg omló, ömlő anyag> akadályokon át beözönlik vhova. Az árvíz benyomult a házakba.
benyomulás; benyomuló; benyomult.
