berek
berek [e-ë] főnév berket [e-ë], berke [e-e]
1. (választékos, irodalmi nyelvben) <Főleg vízparti> bokros, cserjés, fás hely, sűrű facsoport; erdőcske, csalit. Árnyas, hűs, sűrű, zöld berek. Berkek, hegyek, völgyek, mindenütt | zöngenek sokféle madárszókkal. (Balassi Bálint) Fölötte lomb, alatta lomb, Árnyas berek, zengő liget. (Arany János) Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zuzmarás a város, a berek. (József Attila)
2. (tájszó) Nádas, bozótos, vizes lapály; ingovány, mocsár. A Sárvíz-melléki berkek. A Balaton berkeit jórészt már lecsapolták. || a. (tájszó) (Nedves) rét. Felszántom a berek alját, Vetek bele bazsarózsát. (népköltés) A bereknek gyors kaszási Már utólsót vágának. (Kisfaludy Sándor)
3. (rendsz. többes számban, főleg birtokos személyragos alakban) (átvitt értelemben, tréfás v. bizalmas) Vminek a területe, világa, körei (6b), vmely körök. A költészet tündéri berkei. Mi hír az irodalom berkeiben? Színházi berkekben azt suttogják, hogy …
Szólás(ok): ld. illa, ungon-berken.
berkes; berki.
