berkenye
berkenye [e-ë-e] főnév ..nyét, ..nyéje [e]
1. Erdőben vadon termő, ill. kertben, szőlőben termesztett, apró alma- v. körteszerű, élénkpiros, lisztes, fanyar, állásban megpuhuló, savanykás ízű gyümölcs. Berkenyét szed a kosarába. Barnul a fanyar berkenye. (Babits Mihály)
2. Ezt termő fák és cserjék nemzetsége, ill. ennek vmely faja; páratlanul szárnyalt, ill. karéjos v. hasogatott levele, ernyőszerű fehér virága van (Sorbus). Fojtós, házi, kerti, lisztes, vörös berkenye.
Szóösszetétel(ek): 1. berkenyebokor; berkenyefa; berkenyepálinka; 2. madárberkenye.
berkenyés.
