beszédhang
beszédhang főnév
1. (nyelvtudomány) A beszédnek, a nyelvnek az a legkisebb egysége, amely a beszélőszerveknek sajátos elhelyezkedése és jellemző mozgása által keletkezik; hang. A beszédhangok keletkezése, osztályozása.
2. Beszéléskor használatos (emberi) hang, szemben más eredetű v. célú hanggal (pl. a zeneivel v. az énekhanggal v. a nevetés, sírás, köhögés tagolatlan hangjaival). Beszédhangja szép, énekhangja kevésbé.
