beszúr
beszúr tárgyas ige
1. <Vékony, hegyes eszközt, tárgyat> vmibe mélyeszt, szúr. Beszúrja a tűt a tűpárnába. Szúrj be közéje Néhány zöld ágat. (Madách Imre) Mikor a parthoz értünk, beszúrta botját a homokba. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) <Írásműbe, szövegbe vmely kisebb új rész(lete)t> pótlólag beilleszt, beiktat. Egy szót beszúrt a mondatba. Mindössze egy-két szót szúrt be a fogalmazványba, a beszéd tervezetébe. Utólag beszúrt egy fejezetet a regénybe. Ez ismeretes monda nem volt meg az első kidolgozásban, s csak később szúrta be a költő. (Gyulai Pál)
beszúrható; beszúró; beszúrt.
