betétel
betétel [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A betesz igével kifejezett cselekvés, ill. ennek eredménye (főleg az igének 1, 3. jelentésében); betevés, behelyezés. Nehezen ment az óraüveg betétele.
2. (elavult) Betét (7); bankbetét. Pál volt a legelső betevő a takarékpénztárnál, … a betétel most is érintetlenül ott van. (Vas Gereben)
3. (elavult) <Kártyajátékban> tét. Szerencsés játékosként, nyereségével visszavonta betételét. (Eötvös József)
betételi.
