betörés
betörés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Általában a betör igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit betörnek. Az ablak, az ajtó betörése.
2. Lopás, rablás szándékával történő erőszakos behatolás vhová. Éjszakai betörés. Betörést követ el. Betörésért elítélték.
3. (katonaság) Támadó behatolás vmely idegen hadsereg által védett, megszállt területre. Az ellenséges betörést visszaverték. Ha Ocskay László betörése sikerül …, akkor egy rohammal el van foglalva Érsekújvár. (Jókai Mór)
4. (légkörtan) Meleg v. hideg levegő beáramlása vmely terület fölé. Keletről hideg levegő betörése várható.
5. (ritka) A betörik (1) igével kifejezett történés, ill. ennek eredménye. A jég betörése következtében sokan életüket vesztették.
Szóösszetétel(ek): önbetörés.
