bevált [1]
bevált [1] tárgyas ige
1. <Pénzt, utalványt> vmely megfelelő értékű árura, pénzre v. más értékre becserél. Magyar pénzre váltja be külföldi bankjegyeit; beváltja a könyvvásárlási utalványt. Kegyelmed annyi aranyat hordoz magával …? – Be akarom váltani …, mert holnap fizetésem van. (Jókai Mór) [A koldus] Huszast vált be a csárdásnál. (Vajda János)
2. (átvitt értelemben) <Ígéretet, reményt> teljesít, valóra vált. Beváltja ígéretét; beváltja a hozzá fűzött reményeket; beváltja a szavát. Nem volt módomban ígéretemet … beváltanom. (Arany János) Suska Mihály hamar váltotta be szavát. (Mikszáth Kálmán) Igéretének felét beváltotta. (Herczeg Ferenc)
3. (ritka, bizalmas) Bevált vkit vhova: vkinek megfizeti a belépődíjat vhova. [A színházba] sonka helyett pénzért váltotta be magát. (Vas Gereben)
beváltás; beváltat; beválthatatlan; beváltható; beváltó; beváltott.
