bevés
bevés tárgyas ige
Éles szerszámmal <szilárd anyagba, tárgyba> vés vmit. Bevési nevét a fába. Márványba vésik be nevét. [A sírkövön] Elkopott az írás, – dejszen nem is csoda, Negyven éve lesz már, hogy bevésték oda. (Arany János) || a. Vésővel, véséssel beilleszt vmit vhova. Az asztalos a csapokat bevési a tokba. || b. (átvitt értelemben) Bevési emlékezetébe: jól megjegyzi; bevés vmit a szívébe: olyasmit, ami kedves számára, aminek az emlékét szeretettel fogja felidézni, jól megjegyez. Képedet szívem mélyébe vésem be. Az utasítást jól bevéste emlékezetébe. (Vajda János) Néztünk egymásra … hosszasan. Mintha … be akarnánk vésni emlékezetünkbe egymásnak a vonásait. (Gárdonyi Géza)
bevésett.
