bevilágít
bevilágít ige
1. tárgyatlan Vmi bevilágít vhová: fénye vminek a belsejébe, belül levő helyre jut. A hold bevilágít a szobába; bevilágít vmin: úgy világít meg, hogy fénye azon keresztül jut be. A kert felőli ablakon, honnan a hold bevilágított, egy sötét alak jelent meg. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan Vki vmely fényforrás fényét vminek a belsejébe, belül levő helyre irányítja. Egy fáklyával bevilágít a barlangba. Az orvos bevilágított a beteg szájába, torkába. Nagy izgalom fogott el, amikor gyertyával először világítottunk be a pincébe. (Kuncz Aladár) || b. tárgyatlan (átvitt értelemben, választékos) <Nehezen érthető, ismeretlen dologba> világosságot visz; érthetővé, világossá tesz. Tolsztoj a léleknek legmélyére is be tud világítani. (Ambrus Zoltán)
2. tárgyas <Vmely teret, területet> fénnyel tölt be, fénnyel áraszt el. A csillár bevilágítja a termet. || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Bevilágít vmit: derűt, fényt (III. 2) visz vmibe. Ez a remény bevilágította egész öregségét.
bevilágítás; bevilágítható; bevilágító; bevilágított.
