birizgál
birizgál tárgyas ige -tam, -t, -jon
1. Vmivel (rendsz. ujjaival) babrál, piszkál, kapirgál vmit. Ne birizgáld folyton azt a sebet! Fűszállal birizgálja az alvó orrát. Megálltak és elkezdték a gyöpöt birizgálni apró cipőikkel. (Mikszáth Kálmán) Elveszítette a bátorságát: fehér szakállát birizgálva topogott percekig. (Karinthy Frigyes)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Vmely ügyet> apró beleavatkozásokkal felelevenít, mozgásba hoz; megpiszkál, piszkálgat. Jobb nem birizgálni a dolgot.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Nyugtalanít vkit; nem hagy nyugtot vkinek. Még mindig birizgál engem a dolog.
Igekötős igék: felbirizgál; megbirizgál.
birizgálás; birizgáló.
