bitangol
bitangol ige -t, -jon
1. tárgyatlan (népies) <Háziállat> gazdájától elkóborolva idegen v. tilos területen legel. Az állat megint a vetésben bitangol.
2. tárgyatlan (népies, rosszalló) <Ember> kóborol, csatangol, csavarog. Hol bitangoltál egész nap? Kend az éjjel bitangolni járt? (Vas Gereben)
3. tárgyatlan (irodalmi nyelvben, régies, népies) Bitang emberként viselkedik. Aki erősebb volt, ugyan az kényére bitangolt. (Fazekas Mihály)
4. tárgyas (népies, régies) Úgy veszteget, prédál, rongál vmit, mintha az bitang, gazdátlan volna. Ne bitangoljuk … hazánk erős alkotását azáltal, hogy törvényeink … alszanak. (Széchenyi István) A kapum rendes, a gazdaságomat nem bitangolja senki. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: elbitangol.
bitangolás; bitangoló.
