bizalmas
bizalmas melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan <viszony>, melyben azok az emberek vannak, akik őszintén feltárják egymás előtt magánéletüknek másokra általában nem tartozó vonatkozásait is; meghitt. Bizalmas barátság, kapcsolat, viszony. Az úr és a szolga nem áll bizalmas lábon. (Szigligeti Ede)
2. Olyan <személy>, aki egy másik személlyel ilyen viszonyban van. Bizalmas barátok. Odahítta néhány bizalmas jó emberét, elmondá nekik titokban, hogy miket látott. (Jókai Mór) Senkit sem volt szabad szeretnie, senkivel nem lehetett bizalmas. (Móricz Zsigmond) Néma barátod … vagyok, | alázatos és bizalmas barát. (Szabó Lőrinc) || a. Olyan <személy>, aki ilyen viszonyra jellemző magatartást tanúsít, ilyen hangot alkalmaz vkivel szemben. Bizalmas vkihez v. vkivel. Mindig nagyon kedves … volt velem szemben ez az asszony; de sohasem bizalmas. (Kaffka Margit)
3. Ilyen személyek között szokásos; családias, meghitt. Bizalmas hangulat; bizalmas kifejezések. Bizalmasan elbeszélgettünk. A családfő ott fenn űl a nagy asztalnál Bizalmas beszédben szomszéddal s komával. (Petőfi Sándor) A sógornők közt soha egy fölösleges vagy bizalmas szó nem esett. (Babits Mihály) || a. (nyelvtudomány) <Stilisztikai jellegét tekintve> olyan <szó, kifejezési forma>, amely a közvetlen hangú társalgási nyelvre jellemző, és amelyet az emelkedett – választékos v. hivatalos – stílusban kerülni szoktak; familiáris.
4. Olyan, amit csak annak szabad tudni, akire közvetlenül tartozik, illetéktelennek nem közölhető. Szigorúan bizalmas; bizalmasan közöl vkivel vmit. Egy bizalmas szavam van hozzád … (Mikszáth Kálmán) A … rokonokkal bizalmasan közöltünk mindent. (Kaffka Margit) A tanár füléhez hajolva bediktálta a hiányzókat, oly bizalmasan, mintha édes titkot közölne, mely csak őrájuk, kettőjükre vonatkozik. (Kosztolányi Dezső) || a. Olyan <szűkebb körű összejövetel, társas együttlét>, amelyen az ott megtárgyalandó v. történő dolgokba be nem avatott, azokban illetéktelen személyek nem vehetnek részt. Szeptember végén bizalmas vacsorát adtunk. (Kaffka Margit) A | pénzfejedelmek legbizalmasabb konferenciáin … ő | elnököl. (Szabó Lőrinc)
5. Otthonos, meghitt, bizalomgerjesztő, barátságos. Bizalmas sarok a szobában. Holdvilág sütött be az ablakon, a kis bizalmas kamara egészen megvilágosodott tőle. (Jókai Mór)
6. (ritka, régies, költői) Magát biztonságban érző. Zöld lepke … oly bizalmas ott alant: Mért bántsam a kis gondtalant? (Arany János)
II. főnév -t, -ok, -a Vkivel bizalmas viszonyban levő személy, kül. kettőjük közül az alacsonyabb rangú. A miniszter bizalmasa. [Vén dajkája] neki egyúttal legbensőbb bizalmasa. (Jókai Mór) Egyedül üldögélt otthon … Osztálytársai közt nem volt bizalmasa. (Kosztolányi Dezső)
bizalmasság.
