bizgat
bizgat tárgyas ige -tam, -ott, ..asson bizget [e] -tem, -ett [e, ë], ..essen [e, ë] (népies)
1. Személy vkit, vmit többször érintve piszkál; birizgál. Bizgatja a tüzet. Ne bizgasd folyton azt a macskát. || a. (átvitt értelemben) <Vmely kérdést, ügyet> többször, nem jóakaratúan szóvá tesz; feszeget, bolygat. Mit bizgatja azt a régi dolgot? Ezt az oldalát a kérdésnek ne bizgassuk. (Kemény Zsigmond) De már ezt, hé, ne bizgasd: Nem a legillendőbb neked erről sokat beszélni. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. Izgat, bosszant, háborgat vkit, vmit. Ne bizgassák, úgyis elég baja van. Bizgatják az örökség ügyével. Megkeserűli, ha bizgatja váramat! (Arany János) Nem tűrhettem otthon, hogy az uramat bizgassa egy közönséges oktalan állat. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: felbizgat; megbizgat.
bizgatás; bizgató.
