bizodalmas
bizodalmas melléknév -an, -abb (régies)
1. Bizalmas (1–5). Bizodalmas nagy jó uram!: <régi levélkezdő megszólító formula, rendsz. a címzettnél alacsonyabb rangú levélíró részéről>. Nemcsak név-, de vérrokonom s leghívebb s legbizodalmasabb barátom. (Tompa Mihály) Bizodalmas óráiban sokszor elbeszélgetett katonai éveiről. (Jókai Mór)
2. Bizalommal, reménységgel teli. Szüntelenűl bizodalmas imádságomba csatollak. (Vörösmarty Mihály)
3. Bizalmat ébresztő, megnyerő modorú <személy>. Igen derék, bizodalmas, kedves fiatal. (Móricz Zsigmond)
