bizonyító
bizonyító melléknév -n v. -an
1. Olyan <személy v. dolog>, aki v. amely bizonyít vmit. A vádlott ártatlanságát bizonyító tanúk; a bűnösséget bizonyító ujjlenyomatok.
2. Bizonyítással kapcs. Bizonyító eljárás, módszer.
3. (ritka, nyelvtudomány) Bizonyító szó: a közlés helyeslését kifejező, érvényességét nyomósító szó (pl. igen, hogyne, bizony, persze).
