biztonság
biztonság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. A dolgoknak, életviszonyoknak olyan rendje, olyan állapot, amelyben kellemetlen meglepetésnek, zavarnak, veszélynek nincs v. alig van lehetősége, amelyben ilyentől nem kell félni. ® Kollektív biztonság; biztonság okáért ¬ v. kedvéért. A világ békéje és biztonsága. Rend, nyugalom és biztonság a termelés alapja. || a. Vkinek, vminek (veszélytől, kártól, jogtalan beavatkozástól, bántódástól való) védett állapota, helyzete. Teljes, tökéletes biztonság. Biztonságba helyez vmit. Biztonságban érzi magát. Biztonságban van. Nincs biztonságban az élete, vagyona. A gyerek … Dobó mellett biztonságban érezte magát. (Gárdonyi Géza) Csak az van biztonságban, amit becipeltünk a kunyhó kamrájába. (Karinthy Frigyes) Biztonság, soha | nem ismertem boldog tájaidat. (Szabó Lőrinc) || b. védelem, oltalom. Biztonságot nyújt vmi ellen.
2. (építészet, műszaki nyelv) Vmely építménynek, gépnek, szerkezetnek biztos szilárdsága, működésének zavartalansága, ill. az a jellege, hogy a környezetnek, a közelében v. benne tartózkodóknak az épségét nem fenyegeti. Az alapzat, a híd, a kazán biztonsága.
3. Biztosság (1, 3), határozottság. Biztonságát nem lehetett megrendíteni. Öntudatos biztonsággal állította, hogy … Teljes biztonsággal állíthatom, hogy … Rettenetes volt az a biztonság, amivel a halált várta. (Kuncz Aladár) Lomhán, de halálos biztonsággal szaporodtak az akták. (Hunyady Sándor) || a. Vkinek, vminek az a testi v. szellemi képessége, amelynél fogva nem téved, nem hibázik, ill. e képességgel végzett, végrehajtott cselekedete. Ítéletének, karjának, lövésének, szemének a biztonsága. Nagy biztonságra tesz szert vmiben.
Szóösszetétel(ek): jogbiztonság; közbiztonság; tűzbiztonság; üzembiztonság.
biztonságú.
