bocsánat
bocsánat főnév -ot, -a
1. Vmely elkövetett vétekért, bűnért megérdemelt büntetés elengedése. Bocsánatért esdekel; bocsánatot nyer. Bűnére nincs bocsánat. A bocsánat csak azok erénye, akik sokat szenvedtek. (Ambrus Zoltán)
2. Vmely szándékosan v. akaratunk ellenére elkövetett hibáért, sértésért, megbántásért v. zaklatásért, háborgatásért kért engedelem; fel nem rovása vminek. Bocsánatot ® kérek; vkinek a bocsánatát kéri vmiért. Palojtay István … követe áll most maga előtt, akit azzal bízott meg küldője, hogy engesztelje ki, hogy bocsánatot kérjen előbbi tréfás kifejezéséért. (Mikszáth Kálmán) A tanácsos gratulált neki és bocsánatot kért tőle. (Hunyady Sándor) || a. Bocsánat!: <a társalgási nyelvben vmely zavarásért, alkalmatlankodásért, háborgatásért, akaratlanul elkövetett bántalomért, vmely közbeszólásért, váratlan v. kissé tapintatlannak vélt kérdésért elnézést kérő udvariassági szólamként.> ® Ezer bocsánat! Bocsánat az erős kifejezésért. Bocsánat, nem akartam! Bocsánat, ne tessék haragudni, véletlenül történt! Bocsánat, nem tudtam, hogy szintén le akar szállni. Ó, bocsánat, téves kapcsolás! Bocsánat a zavarásért, erre van a kijárat? Bocsánat a késésért, de nem jött a villamos! Bocsánat – mondja Irma –, kényszerítve keltek talán össze? (Vas Gereben) Hálásan pillantott Szunyoghyra, és elvonta a [csintalankodó] gyermekét: – Bocsánat … (Gárdonyi Géza) || b. Bocsánat!: <udvarias figyelmeztetés, főleg félreértést, tévedést eloszlató közlés bevezetésére>. Bocsánat, ez az én helyem, ez az én kalapom, esernyőm. Bocsánat, én előbb itt voltam. || c. Bocsánat!: <indulatos hangsúllyal, udvarias, de erélyes ellenkezésként>. Bocsánat, de ez arcátlanság! Bocsánat, de ez aztán igazán nem illik! Bocsánat, ez már több a soknál! Bocsánat, én ezt nem mondtam! Bocsánat, ön doktor úr odaültetné asztalához a cselédjét? (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. bocsánatadás; bocsánatesdő; bocsánatféle; bocsánatkérés; bocsánatkérő; 2. bűnbocsánat; közbocsánat.
