bödön
bödön főnév -t, -ök, -e [e] v. -je [e]
1. Régen dongákból, ma zománcozott fémből készített fedeles edény, zsír v. más pépszerű élelmiszer tartására. Lekváros, mézes, túrós, zsíros bödön. A pincében nincsen egyéb, mint dohos hordók, a kamrában avas bödönök, meg éhen vesző legyek. (Jókai Mór) Egy napon kikaparta fakanalával az utolsó maradék zsírt is a bödönből. (Mikszáth Kálmán)
2. jelzői használat(ban) Vmiből annyi, amennyi ebbe belefér. Két bödön zsír.
3. (bányászat) Önműködően telítődő és ürülő szállító eszköz, mely szállítókas és csille használata nélkül hozza fel a bányából a kifejtett anyagot. Buktató, mélyítő bödön.
4. (tájszó) A kút gödrét kibélelő kivájt v. odvas fatörzs.
5. (tájszó) Fatörzsből kivájt kezdetleges csónak, ladik.
Szóösszetétel(ek): bödönhajó; bödönkengyel; bödönszámra.
bödönnyi; bödönös.
