bodor
bodor melléknév és főnév (tájszó, irodalmi nyelvben)
I. melléknév -an, -abb Gyűrűzve, tekervényesen meghajló, karikába hajló, göndör. Bodor füstöket ereget. Érik a szőlő, Hajlik a vessző, Bodor a levele. (népköltés) Égő pipád füstje legyen mindég bodor. (Arany János) A … láthatáron bodor füstfelhő mutatta a … gőzös útját. (Herczeg Ferenc)
II. főnév bodrot, bodra Vminek, főként hajnak, szőrnek, szalagnak, vékony szálú anyagnak gyűrűzve, tekervényesen meghajló, göndörödő része. Hajának egy kis játszi bodra Sok volna, sok a koporsóba. (Vajda János) Magasra fésült szőke haja bodrokban rezgett. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): bodorszerű.
