bódult
bódult melléknév -an, -abb
1. <Főként bódítószer v. alkohol hatására> a kábultsághoz, eszméletlenséghez közel eső, félig önkívületi állapotba jutott <személy, ill. fej>; kábult, megszédült. Bódult a sok italtól; bódultan támolyog.
2. (átvitt értelemben) Józanságát, józan ítélőképességét vesztett <személy>; megkótyagosodott. Bódult ifjú, tömeg. A szerelem bódúlttá tesz engemet. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (átvitt értelemben) Az ilyen személyre jellemző. Bódult viselkedés. Néz a fiú … nem látja többé, Elméje bódult, szeme vak. (Arany János)
