böffen
böffen [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (hangutánzó)
1. (gyak. -t ragos mértékhatározóval) <Ember v. állat> a gyomorban keletkező gáznak szájon át való lökésszerű távozása közben tompa, öblös, pukkanásszerű hangot hallat. A bőséges ebéd után nagyokat böffen.
2. (ritka, durva) <Rendsz. vkit bárdolatlanul, otrombán v. indulatosan félbeszakítva> mély v. öblös hangon egy-egy kurta szót közbevet, odakiált. Nem beszél, csak néha egyet-egyet böffen.
3. (vadászat) <Állat, kül. megriadt őz, szarvas> egy alkalommal rövid, mély hangot hallat.
4. (ritka) <Mocsár, láp, iszapos terület> a benne felgyülemlő s fel-felbuggyanó gáztól ilyenszerű hangot ad. Böffen az ingovány.
Igekötős igék: felböffen.
böffenő.
