bohóság
bohóság főnév -ot, -a (választékos)
1. A bohó (1, 2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, vkinek ilyen volta, természete; vidám könnyelműség, pajkos, tréfás jókedv v. gyermekes, kedves dőreség. Úgy fáj, hogy az illatos, ifjú bohóság Nem fonja körül szivemet soha már. (Tóth Árpád)
2. Bohó cselekedet, mondás v. gondolat. Mindig bohóságokon jár az esze. Nagy bohóságot követtél el. Tele van a feje bohóságokkal. Valahányszor bohóságaim eszembe jutnak, mindig áldom istenemet, hogy nem teremte józanabbnak. (Eötvös József) || a. Bolondos, játékos jelenet, tréfa; bohózat, komédia. Valami rövid bohóságot adtak elő a színészek. A vég, melyet Sokrat ére, | Catónak kihulló vére | S Zrínyi Miklós szent pora: Egy bohóság láncsora. (Kölcsey Ferenc) Szinte kedvünk támadna Aristophanes minden egyes bohóságát füzérbe kötni. (Péterfy Jenő)
