bökdös
bökdös ige -tem [e], -ött, -sön
1. tárgyas Sokszor, gyakran v. ismételten bök; bököd. A cipője talpából kiálló szög bökdösi a talpát. A tarló bökdösi a lábát. Szomszédját bökdösi a könyökével. || a. (tárgy nélkül) A bika bökdös a szarvával.
2. tárgyas (tárgy nélkül is) (átvitt értelemben, ritka) <Szóbeli v. írásbeli megnyilatkozásaival> ismételten csipked, bosszant vkit. Bökdösi a szavaival, a cikkeivel. Mindig bökdös.
Igekötős igék: átbökdös; belebökdös; kibökdös; megbökdös; összebökdös.
bökdösés; bökdöső; bökdösött.
