bókolás
bókolás főnév -t, -ok, -a
A bókol (1–3) igével kifejezett cselekvés, mozdulat; bók. Tréfás bókolás; mély bókolás; a kalászok bókolása. A nők mosolyogva hallgatták bókolását. Bókolással próbálta magát kedvessé tenni a háziasszony előtt. Az ünneplést udvarias bókolással fogadta. Meghajtani nem tudja magát, csak a kezét veti hátra, ez jelenti nála a bókolást. (Jókai Mór)
