bölcsész
bölcsész főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (ritka, régies) Bölcsészettel, filozófiával foglalkozó tudós; filozófus, bölcselő. Mintha bizony a költő nem akkor volna bölcsész is leginkább, midőn összhangzatos alak- s tartalomban előállítja a szépet. (Arany János)
2. (iskolai) Bölcsészettan-hallgató. Alapvizsgás, elsőéves, szakvizsgás, végzett bölcsész. Beiratkozott bölcsésznek. Bölcsésznek megy. Pestre rohant az érettségi után …, így lett matematika- és fizikaszakos bölcsész. (Móricz Zsigmond)
bölcsészi; bölcsészkedik.
