boronál
boronál tárgyas ige -t, -jon
<Felszántott és bevetett földet> boronával folyamatosan porhanyóvá tesz, simára egyenget, s a magvakat ily módon befedi. A szövetkezet földjét boronálja. [A föld] se szántva, … se boronálva nincs. (Széchenyi István) || a. (tárgy nélkül) Holnap boronálok. Késő estig boronáltunk.
Igekötős igék: beboronál; elboronál; megboronál; összeboronál.
boronálgat; boronáló; boronált; boronáltat.
