borult
borult melléknév -an, abb
1. Felhővel, rendsz. eső- v. hófelhővel borított <ég>. Másnap borult volt az ég. Zivatart lehetett várni. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) Olyan <időszak, időjárás>, amelyet az jellemez, hogy az eget felhők takarják, és esőre v. havazásra lehet számítani. Borult idő. Néma, s borúlt, mint a mély sír, körülötted az éjfél. (Vörösmarty Mihály)
2. Vmibe borult: vmivel körülvett, elárasztott, eltakart. Füstbe, lángba borult épület; könnybe borult szem. Vissza szoríták négyannyi erővel, Sok leesett állal s vérbe borult fővel. (Arany János) Szétnézett a társaságban vérbe borult szemekkel. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Borús, szomorú, bánatos <személy>. Lina kisasszony … borultnak látszik. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcs. <arckifejezés, kedv, tekintet>. Mint a sír éje, borult vala képe. (Vörösmarty Mihály) Egyre borultabb lett a homloka. (Mikszáth Kálmán)
borultság.
