borzol
borzol tárgyas ige -t, -jon
1. <Hajat, szőrt> többé-kevésbé borzassá tesz; kuszál, kócol. Borzolja a szél a haját. A szellők jöttek … a világ minden tájáról, hogy borzolják a kupé ablakán kihajló diákfej üstökét. (Babits Mihály)
2. (ritka) <Hajat, szőrt, sörényt ijedtében, félelmében, rémültében> fölfelé merevít, felállóvá tesz. A lovam … a sörényét borzolta féltében. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Szél> fodroz, hullámzásba rezdít vmit. Szellő borzolja a tó tükrét. Könnyű szél borzolja a sárgult búzatáblát. A szél is simogatja, nem hogy borzolná a hullámokat. (Mikszáth Kálmán) Az áprilisi szél borzolta lanyhán | a bokrokat. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben, ritka) Borzolja az idegeit: idegesíti.
Igekötős igék: felborzol; félreborzol; hátraborzol; megborzol; összeborzol; szétborzol.
borzolás; borzolgat; borzoló; borzolódik; borzolt.
