bosszantó
bosszantó melléknév -an v. (ritk.) -n, -bb
Olyan <személy, csoport>, aki, amely bosszant vkit. Az anyját bosszantó neveletlen gyerek. Melyen ült, a malomkő-darabot, fogta, | Toldi György boszantó népe közé dobta. (Arany János) || a. Bosszankodást keltő, mérgesítő, zavaró <tulajdonság, magatartás, körülmény, eset>. Bosszantó könnyelműség. Bosszantó a viselkedése. Bosszantóan szemtelen. Bosszantó dolog történt velem. A kacaj Bosszantó gyönyörűség A boldogtalanok között. (Csokonai Vitéz Mihály)
