bozontos
bozontos melléknév -an, -abb
1. Sűrűn nőtt, csomóba gubancolódott, boglyas, kócos <haj, szőrzet>. Bozontos szakáll, üstök. Bozontos haja a szemébe lógott. Megsimogatta bozontos szakállát. Összevonta bozontos szemöldökét. A csöpke kis leánynak leint | kit az utcán … lát | zsinoron vezetni egy bozontos | hosszuszőrü nagy fehér kutyát. (Babits Mihály) Szemöldöke bozontos és egybenőtt. (Nagy Lajos)
2. Ilyen hajjal, szőrzettel borított, fedett. A medvetáncoltató bozontos medvéje. A kutya megcsóválta bozontos farkát. Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődűl. (Petőfi Sándor) A nagy bozontos kutyák mindegyre szaporodtak. (Gárdonyi Géza)
3. (ritka) Kusza, sűrű lombú, ágú <fa, bokor>. Bozontos csucsor ¬; bozontos, nagy fákat ingat a szél. || a. (költői) Ilyen lombú v. ágú fákkal, bokrokkal benőtt, bozótos <terület>. Bozontos part alatt, A csalfa déli hölgy Tovább tovább halad. (Vörösmarty Mihály) A vidék … vad, bozontos, zordon volt. (Kemény Zsigmond)
