brummog
brummog ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Medve v. némely más állat> mély, dörmögő, mormogó hangot ad. A nagy medve rosszkedvűen brummogott. Csak a cserebogarak brummogtak … a júniusi enyhe levegőben. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyatlan <Nagybőgő> mély, mormogó hangon szól. Zümmög a hegedű, brummog a bőgő. (Gárdonyi Géza) Brummog a bőgő, jaj, de furcsa hang. (Juhász Gyula)
2. tárgyatlan <Személy> mély, dörmögő, mormogó hangon beszél. Mély basszusán brummogott. || a. tárgyas (ritka) Mély, dörmögő, mormogó hangon mond vmit. Azt brummogta, hogy unja már a dolgot. || b. tárgyatlan (bizalmas) Mormogó hangon zsörtölődik. Miért brummog az öreg? Mindig haragszik, mindig brummog.
Igekötős igék: belebrummog.
brummogás; brummogó.
