büfé
büfé főnév -t, -je [e], (régies) büffé
1. Étel-ital kiszolgálásával foglalkozó olyan vendéglátóipari üzem, ill. ennek helyisége(i), ahol a fogyasztók csak rövid ideig, a fogyasztás idejére tartózkodnak, s rendsz. állva esznek, isznak vmit. Büfében étkezik. Betér egy büfébe. A Sült Ökör című büffé a Platán-soron, közel a Fészek-utca sarkához, igen jó hely, kitűnő benne a koszt, sajtjai, gyümölcsei elsőrendűek, a söre pompás. (Nagy Lajos) || a. <Középületekben, sportpályákon v. alkalmi ünnepségeken> olyan helyiség v. csak (néhány) asztal, ahol rendsz. állva fogyasztó, fizető vendégeknek hideg ételeket és italokat szolgálnak ki. A mozi előcsarnokában levő büfé. Május 1-jén az utcákon, sátrakban is van büfé. Szünetben keresse föl a büfét! || b. (1945 után) Mozgó büfé: gépkocsi, esetleg kézikocsi, amely alkalmilag frissítő italokkal, hideg ételekkel szolgál valamely szabadtéri esemény közönségének, a szabadban dolgozóknak v. az utcai járókelőknek.
2. <Házi mulatságon> az(ok) az asztal(ok) a rajta (rajtuk) levő hideg ételekkel együtt, amely(ek)nél a meghívott vendégek állva falatoznak v. isznak. Gyönyörű volt a büfé. Büfé volt, nem pedig meleg vacsora. Az ebédlő … helyiségében büffét rendezett be, terített kis asztalokat állított fel. (Kuncz Aladár) || a. <Közösen rendezett, főleg iskolai ünnepségen> azok az ételek és italok, amelyek az ünnepségen részt vevő, állva fogyasztó vendégek számára rendelkezésre állnak. Az asszonyok gondoskodnak a büféről. || b. Ilyen alkalommal az ételek, italok elköltésére fordított idő. Büfé után tánc!
3.* (elavult) Tálalásra és ételkészlet elhelyezésére alkalmas ebédlőszekrény; tálaló.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Szóösszetétel(ek): büféáru; büfétulajdonos.
